A harmadik világ kistermelői számára nyújt tisztességes megélhetést a fair trade. A "tisztességes kereskedelem" alapötlete egyike volt a '80-as évek zöld kezdeményezéseinek. Az akkor idealistának tűnő ötlet mára milliárdos, piacképes üzletággá nőtte ki magát. A fair trade segítségével a fejlett nyugati államok fogyasztói több millió kistermelőnek segítenek a harmadik világban.

Milliárdos üzlet lett

Milliárdos üzletté vált a "tisztességes kereskedelem" a fejlet nyugati országokban. Csak a brit fogyasztók 150 millió fontot (52,6 milliárd forint) költöttek a harmadik világ kistermelőit segítő fair trade-termékekre a 2004-es évben - tudósít a BBC News. A fair trade lassan húsz éve a fogyasztók bevonásával, a piacon igyekszik segíteni a harmadik világ termelőin a holland Max Havelaar ötlete alapján: a "tiszességes kereskedelem" kiiktatja a nemzetközi közvetítő-kereskedő cégeket, és egyenesen viszi a nyugati világ boltjaiba a kistermelők által megtermelt árut. Havelaar az első fair trade üzletet mexikói kávétermelők bevonásával indította be Hollandiában.

A "tisztességes kereskedelem" minimális árat állapít meg a harmadik világból származó, kistermelők által előállított nyersanyagokra. Ez elegendő a termelő létfenntartásához, és a termelésben szükséges fejlesztéseket is fedezi. Az ár ezen felül prémiumot tartalmaz, amelyet a fair trade termelők szerevezetei a helyi közösségek fejlesztésre, például az infrastruktúra kiépítésére és oktatásra fordíthatnak.

A fair trade lényegében a nyugati fogyasztók szociális érzékére apellál: a fair trade logóval ellátott, gyakran drágább termék megvásárlásával a fogyasztó közvetlenül támogatja a harmadik világ kistermelőit. Hogy a fogyasztók is jól járjanak, a "tisztességes kereskedelemben" forgalmazott termékeknek magas minőségi szintet kell megütniük. A fair trade logót csak azok tehetik áruikra, akik megfelelnek a Fair Trade Labelling International Organisation szervezet minőségi standardjainak.

A fair trade cimkével mára nem csak a harmadik világ legalapvetőbb nyersanyagait - kávét, kakaót, riszt, cukrot, kókuszt stb. - forgalmazzák, a "tisztességes kereskedelem" utat találta könnyűiparba is. A világ legtöbb futball-labdáját a pakisztáni Szialkotban varrják. A városban mára három üzem festheti labdáira a fair trade logót. A közvetlenül a gyártóktól származó labdákat jelenleg Olasz- és Svédországban forgalmazzák, nagy sikerrel.

Kávéból jött az ötlet

A fair trade-kereskedelem alapötlete a kávékereskedelem megreformálásából származi - ezt alakították aztán az egyéb nyersanyagtermelő vagy kézműves iparágak igényei szerint. A kávé az olaj után a déli félteke második legnagyobb terméke - körülbelül százmillió ember él a kávébabtermelésből.

A kávéárak azonban folyamatosan csökkenek, negyven éve nem voltak olyan alacsonyak, mint az utóbbi három évben. A katasztrofálisan alacsony termelői árak miatt a kávéexportáló országok lakosságának jó része átlépte a szegénységi küszöböt, képtelenek fizetni az egészségügyi ellátásért, és az oktatásért - ezért hosszú távon sem várható javulás a jelenlegi rendszerben. A kávéforgalmazó világcégek viszont - hála az alacsony áraknak - soha nem látott haszonra tesznek szert. 20011-ben a világ legnagyobb kávéforgalmazója, a Nestlé 4,5 milliárd euró adózás előtti profitra tett szert, ez 16 százalékos emelkedés volt az előző évhez képest.

A szakértők megegyeznek abban, hogy a kávéválságot világszerte a túltermelés okozza. Annak ellenére, hogy a hagyományos kávétermelő országok raktárai tele vannak eladatlan készletekkel, a kávémultik Vietnamban létesítettek új ültetvényeket, hogy még alacsonyabbra nyomják az árakat. 1989-ben összeomlott az utolsó kávé-világszerződés, amely addig úgy-ahogy lehetőséget adott a termelők pozícióinak védelmére a multikkal szemben.

A hagyományos szabadpiaci felfogás szerint az árak csökkenésével az eladásra kínált áru mennyisége is csökken. Az áru mennyiségének csökkenése áremelkedést hoz, amely ismét fellendíti az ágazatot. A valóságban azonban ugyanazért a pénzért egyre több kávét kénytelenek termelni. A piacon tehát nem hogy csökken, de folyamatosan növekszik a kávéfelhozatal. Ez a plusztermelés azonban szinte mind kárba vész, hiába veszik át a kávémultik: a kávéfogyasztó nem iszik több kávét egy nap csak azért, mert alacsony a kávébab ára. Az árak lenyomásával végső soron csak az eladhatatlan készletek halmozódnak.

A fair trade-termékek forgalmazói azt igyekeztek megértetni a jóléti társadalmak fogyasztóival, hogy az olcsó kávéval járó kedvezőtlen jelenségek árát is nekik kell megfizetniük. Az ellehetetlenült kávétermelő kábítószer alapanyagot kezd termelni, vagy teljesen elveszíti földjét, és gazdasági menekültként pont a fejlett nyugati államokban próbál új életet kezdeni. A gazdaságilag ellehetetlenült, politikailag instabil, gyakran polgárháború sújtotta területekre általában a nyugati adófizetők pénzéből érkezik segély. A fair trade alapötlete szerint a fejlett országok fogyasztói a "tisztességes kereskedelem" minimális árának megfizetésével elejét veszik a harmadik világ országait tönkretevő folyamatok beindulásának, ezzel hosszú távon pénzt takarítanak meg.

A bírálat ellenére egyre népszerűbb

A fair trade bírálói szerint a "tisztességes kereskedelem" nemhogy javítana, de ront a helyzeten. A bírálók szerint a fair trade pont azzal lehetetleníti el hosszú távon a harmadik világ kistermelőit, hogy elzárja őket a szabad piac kemény valóságától. Azt még a fair trade szervezetek is elismerik, hogy például Brazíliában némi gépesítéssel öt ember tudja elvégezni ugyanazt a munkát, amit Guatemala kávéültetvényein ötszázan végeznek. Azzal, hogy a fair trade termékek vásárlói mégis a guatemalai kistermelőket támogatják, egy elavult és nem fejlődőképes struktúrát betonoznak be. A bírálók szerint amennyiben megszűnik a "tisztességes kereskedelemből" nyert profit, a kistermelők azonnal tönkremennek.

A fair trade kritikusai általában csak a fogyasztói társadalom lelkiismeretfurdalás-csökkentő, önáltató intézményének látják a "tisztességes kereskedelmet", amely csak tüneti kezelést nyújt, de nem kínál igazi alternatívát a multik ellen.

A tények azonban azt mutatják, hogy a fair trade egyre népszerűbb. A fejlett nyugati országokban egyre több fogyasztó vásárol tudatosan fair trade árut. A forgalom Skandináviában, Nagy-Britanniában és a Benelux államokban a legnagyobb. Az arány folyamatosan növekszik: Svájcban például a kereskedelmi forgalomba kerülő banán húsz százaléka fair trade-rendszerben kerül a földművesektől a fogyasztóhoz. Jelenleg 19 szervezet foglalkozik "tisztességes kereskedelemmel", 49 fejlődő ország közel ötszáz termelő csoportjától szállítanak árut a nyugati fogyasztókhoz. Ugyanakkor a "tiszességes kereskedelem" szempontjából rendkívül kedvező jelnek tekinthető, hogy fogyasztóik egyre tudatosabb magatartása miatt multicégek is elkezdtek érdeklődni a fair trade iránt. A világ egyik legnagyobb kávéhálózata, az amerikai Starbuckes mára egyre több kávét vásárol a fair trade-rendszerben dolgozó farmerektől.

Szabó Gergely

<< Vissza