 |  |
 |
|
|||
A fogyasztók húzhatják ki a bajból a harmadik világot |
|||
|
A harmadik világ kistermelÅ‘i számára nyújt tisztességes megélhetést a fair trade. A "tisztességes kereskedelem" alapötlete egyike volt a '80-as évek zöld kezdeményezéseinek. Az akkor idealistának tűnÅ‘ ötlet mára milliárdos, piacképes üzletággá nÅ‘tte ki magát. A fair trade segÃtségével a fejlett nyugati államok fogyasztói több millió kistermelÅ‘nek segÃtenek a harmadik világban. Milliárdos üzlet lett
A "tisztességes kereskedelem" minimális árat állapÃt meg a harmadik világból származó, kistermelÅ‘k által előállÃtott nyersanyagokra. Ez elegendÅ‘ a termelÅ‘ létfenntartásához, és a termelésben szükséges fejlesztéseket is fedezi. Az ár ezen felül prémiumot tartalmaz, amelyet a fair trade termelÅ‘k szerevezetei a helyi közösségek fejlesztésre, például az infrastruktúra kiépÃtésére és oktatásra fordÃthatnak. A fair trade lényegében a nyugati fogyasztók szociális érzékére apellál: a fair trade logóval ellátott, gyakran drágább termék megvásárlásával a fogyasztó közvetlenül támogatja a harmadik világ kistermelÅ‘it. Hogy a fogyasztók is jól járjanak, a "tisztességes kereskedelemben" forgalmazott termékeknek magas minÅ‘ségi szintet kell megütniük. A fair trade logót csak azok tehetik áruikra, akik megfelelnek a Fair Trade Labelling International Organisation szervezet minÅ‘ségi standardjainak. A fair trade cimkével mára nem csak a harmadik világ legalapvetÅ‘bb nyersanyagait - kávét, kakaót, riszt, cukrot, kókuszt stb. - forgalmazzák, a "tisztességes kereskedelem" utat találta könnyűiparba is. A világ legtöbb futball-labdáját a pakisztáni Szialkotban varrják. A városban mára három üzem festheti labdáira a fair trade logót. A közvetlenül a gyártóktól származó labdákat jelenleg Olasz- és Svédországban forgalmazzák, nagy sikerrel.
A fair trade-kereskedelem alapötlete a kávékereskedelem megreformálásából származi - ezt alakÃtották aztán az egyéb nyersanyagtermelÅ‘ vagy kézműves iparágak igényei szerint. A kávé az olaj után a déli félteke második legnagyobb terméke - körülbelül százmillió ember él a kávébabtermelésbÅ‘l. A kávéárak azonban folyamatosan csökkenek, negyven éve nem voltak olyan alacsonyak, mint az utóbbi három évben. A katasztrofálisan alacsony termelÅ‘i árak miatt a kávéexportáló országok lakosságának jó része átlépte a szegénységi küszöböt, képtelenek fizetni az egészségügyi ellátásért, és az oktatásért - ezért hosszú távon sem várható javulás a jelenlegi rendszerben. A kávéforgalmazó világcégek viszont - hála az alacsony áraknak - soha nem látott haszonra tesznek szert. 20011-ben a világ legnagyobb kávéforgalmazója, a Nestlé 4,5 milliárd euró adózás elÅ‘tti profitra tett szert, ez 16 százalékos emelkedés volt az elÅ‘zÅ‘ évhez képest. A szakértÅ‘k megegyeznek abban, hogy a kávéválságot világszerte a túltermelés okozza. Annak ellenére, hogy a hagyományos kávétermelÅ‘ országok raktárai tele vannak eladatlan készletekkel, a kávémultik Vietnamban létesÃtettek új ültetvényeket, hogy még alacsonyabbra nyomják az árakat. 1989-ben összeomlott az utolsó kávé-világszerzÅ‘dés, amely addig úgy-ahogy lehetÅ‘séget adott a termelÅ‘k pozÃcióinak védelmére a multikkal szemben. A hagyományos szabadpiaci felfogás szerint az árak csökkenésével az eladásra kÃnált áru mennyisége is csökken. Az áru mennyiségének csökkenése áremelkedést hoz, amely ismét fellendÃti az ágazatot. A valóságban azonban ugyanazért a pénzért egyre több kávét kénytelenek termelni. A piacon tehát nem hogy csökken, de folyamatosan növekszik a kávéfelhozatal. Ez a plusztermelés azonban szinte mind kárba vész, hiába veszik át a kávémultik: a kávéfogyasztó nem iszik több kávét egy nap csak azért, mert alacsony a kávébab ára. Az árak lenyomásával végsÅ‘ soron csak az eladhatatlan készletek halmozódnak. A fair trade-termékek forgalmazói azt igyekeztek megértetni a jóléti társadalmak fogyasztóival, hogy az olcsó kávéval járó kedvezÅ‘tlen jelenségek árát is nekik kell megfizetniük. Az ellehetetlenült kávétermelÅ‘ kábÃtószer alapanyagot kezd termelni, vagy teljesen elveszÃti földjét, és gazdasági menekültként pont a fejlett nyugati államokban próbál új életet kezdeni. A gazdaságilag ellehetetlenült, politikailag instabil, gyakran polgárháború sújtotta területekre általában a nyugati adófizetÅ‘k pénzébÅ‘l érkezik segély. A fair trade alapötlete szerint a fejlett országok fogyasztói a "tisztességes kereskedelem" minimális árának megfizetésével elejét veszik a harmadik világ országait tönkretevÅ‘ folyamatok beindulásának, ezzel hosszú távon pénzt takarÃtanak meg.
A fair trade bÃrálói szerint a "tisztességes kereskedelem" nemhogy javÃtana, de ront a helyzeten. A bÃrálók szerint a fair trade pont azzal lehetetlenÃti el hosszú távon a harmadik világ kistermelÅ‘it, hogy elzárja Å‘ket a szabad piac kemény valóságától. Azt még a fair trade szervezetek is elismerik, hogy például BrazÃliában némi gépesÃtéssel öt ember tudja elvégezni ugyanazt a munkát, amit Guatemala kávéültetvényein ötszázan végeznek. Azzal, hogy a fair trade termékek vásárlói mégis a guatemalai kistermelÅ‘ket támogatják, egy elavult és nem fejlÅ‘dÅ‘képes struktúrát betonoznak be. A bÃrálók szerint amennyiben megszűnik a "tisztességes kereskedelembÅ‘l" nyert profit, a kistermelÅ‘k azonnal tönkremennek. A fair trade kritikusai általában csak a fogyasztói társadalom lelkiismeretfurdalás-csökkentÅ‘, önáltató intézményének látják a "tisztességes kereskedelmet", amely csak tüneti kezelést nyújt, de nem kÃnál igazi alternatÃvát a multik ellen. A tények azonban azt mutatják, hogy a fair trade egyre népszerűbb. A fejlett nyugati országokban egyre több fogyasztó vásárol tudatosan fair trade árut. A forgalom Skandináviában, Nagy-Britanniában és a Benelux államokban a legnagyobb. Az arány folyamatosan növekszik: Svájcban például a kereskedelmi forgalomba kerülÅ‘ banán húsz százaléka fair trade-rendszerben kerül a földművesektÅ‘l a fogyasztóhoz. Jelenleg 19 szervezet foglalkozik "tisztességes kereskedelemmel", 49 fejlÅ‘dÅ‘ ország közel ötszáz termelÅ‘ csoportjától szállÃtanak árut a nyugati fogyasztókhoz. Ugyanakkor a "tiszességes kereskedelem" szempontjából rendkÃvül kedvezÅ‘ jelnek tekinthetÅ‘, hogy fogyasztóik egyre tudatosabb magatartása miatt multicégek is elkezdtek érdeklÅ‘dni a fair trade iránt. A világ egyik legnagyobb kávéhálózata, az amerikai Starbuckes mára egyre több kávét vásárol a fair trade-rendszerben dolgozó farmerektÅ‘l. Szabó Gergely |
Milliárdos üzletté vált a "tisztességes kereskedelem" a fejlet nyugati országokban. Csak a brit fogyasztók 150 millió fontot (52,6 milliárd forint) költöttek a harmadik világ kistermelÅ‘it segÃtÅ‘ fair trade-termékekre a 2004-es évben - tudósÃt a BBC News. A fair trade lassan húsz éve a fogyasztók bevonásával, a piacon igyekszik segÃteni a harmadik világ termelÅ‘in a holland Max Havelaar ötlete alapján: a "tiszességes kereskedelem" kiiktatja a nemzetközi közvetÃtÅ‘-kereskedÅ‘ cégeket, és egyenesen viszi a nyugati világ boltjaiba a kistermelÅ‘k által megtermelt árut. Havelaar az elsÅ‘ fair trade üzletet mexikói kávétermelÅ‘k bevonásával indÃtotta be Hollandiában.
